MONTENEGRÓ
2019. 08. 21 - 29.
Fényképes útinapló
2019. augusztus 21. szerda
Hát nem egyszerű dolog eljutni Montenegróba. Bár Szerbiában Cacak előtt átadták az A2 autópálya már elkészült szakaszát, de az ezután következő kanyargós, hegyes-völgyes, útépítéses úton lassan lehet haladni. Mégis ideért az első kempingbe mindenki időben, páran már Montenegróba töltötték tengerparti üdüléssel az elmúlt napokat. A Durmitor Nemzeti Parkban, Zabljakban lévő kempingünk 1600 méter magasan fekszik, így nem csoda, hogy a napközben erősen tűző napot a hűvös eset váltotta fel. A korán érkezők már felvonóval felmentek a Savin Kuk nevezetű 2313 m magas hegyre, hogy a pazar kilátásban gyönyörködjenek. Este 6-ra az egész csoport összejött így megtarthattuk a vidám "tábornyitó" megbeszélésünket.
2019. augusztus 22. csütörtök
A Durmitor Nemzeti Park és a Tara-szurdok felfedezése várt ma ránk. A csoport egyik fele raftingozni indult - szerencsére szeptember közeledtével már nincs akkora sodra a folyónak, hogy meg kellene szakadni az evezésben. Így aztán egy élvezetes evezés és egy jó ebéd várt ránk. A másik rész terepjárókkal indult neki, hogy egy közel 100 km-es körön bejárja a Durmitort. Gyönyörű tájak, szép, egészséges erdők és hatalmas hegyek szolgáltatták a témát a fényképekhez. Estefelé a Fekete-tóhoz indultunk, ahol nemcsak a tavat csodáltuk meg, hanem ráadásként egy zenei fesztivál belgrádi fellépőit is meghallgattuk. Ilyen környezetben az esti koncert különleges élmény volt.
2019. augusztus 23. péntek
Ma elhagytuk a Durmitort és dél felé vettük az irányt. A cél Buljarica, egy tengerparti kemping Budva közelében. Útközben még felfedezésre várt a híres-neves Ostrog kolostor. A magasan a hegyoldalba vájt építmény megkozetítése nem egyszerű. A szűk szerpentin miatt célszerű volt a közeli faluban hagyni a lakóautókat és bérelt busszal menni fel a kolostorhoz. Maga az utazás is egy élmény volt (kinek milyen...), és a kegyhely is erősen megosztotta a csoportot. Tény, hogy a hatalmas tömeg miatt keveset lehetett megérezni a különleges hangulatból. Néhányan még meglátogatták Zabljak Crnojevica várát, illetve annak romjait. Persze ide is keskeny út vezetett, de talán a hegy tetejéről a panoráma kárpótolt mindenkit. Délután-este pedig végre fürdés a tengerben!
2019. augusztus 24. szombat
Ma hajnalban viharra ébredtünk, ehhez képest meglepően jól alakult az egész napi program és az időjárás is. A kempingből busszal eljutottunk Virpazarba, ahol két hajóba szálltunk, és bejártuk a Skodra-tó nyugati részén levő vadregényes, madaraktól hemzsegő nemzeti parkot. Még egy gyors fürdés is belefért a langyos tóban a tavirózsák és vízitökök között, mert kisütött a nap. Egy kellemes és bőséges ebéd koronázta a virpazari programot, és indultunk tovább a Podgorica melletti Plantaze borászatba. 2 féle fehér és 3 vörös került a poharakba, közöttük finom sajtokkal semlegesítettük az ízeket, igazán profi borkóstolón vehettünk részt. A kempingben az esti megbeszélés előtt még egy csobbanás a tengerben, aztán mindenki ötösre minősítette a mai napot.
2019. augusztus 25. vasárnap
A pihenés napja. Mondhatnánk úgyis, hogy győzőtt a lustaság, de az igazság az, hogy az eddigi sok program és a meleg elfárasztotta a társaságot. Így aztán ma a többség csak strandolt a tengerben, ücsörgött-beszélgetett a kempingben, vagy az éves alvás-elmaradását pótolta. Egyedül Bori és Zsolt voltak, akik motorra kaptak és jó alaposan bejárták a közel-távoli környéket, felmentek Stari Barba is. Adtak néhány jó ötletet a holnapi programhoz. Bár az otthon felejtett paprika miatt Andrásék lecsója elmaradt, de Julcsi egy finom sütemény elkészítésével csillogtatta meg főzési tudományát.
2019. augusztus 26. hétfő
Indultunk tovább a Kotori-öböl felé. De előbb még akinek tegnap kimaradt Stari Bar, azok közül többen elautóztak oda is. A romváros mindenkinek nagyon tetszett, az már kevésbé, hogy egy erdőtűz miatt órákra lezárták az utat. Így aztán Budvára kinek több, kinek kevesebb ideje jutott. Boriék ismét külön utakat jártak: hirtelenjében elmotoroztak Dubrovnikba. Szép, zsúfolt és drága, szólt a kirándulásuk konklúziója. A kempingünkből kilépve közvetlenül a tengerparton találjuk magunkat. Kihasználva ezt az adottságot szinte mindenki fürdött egy nagyot az Adriában, hogy a nap közbeni hatalmas hőséget ellensúlyozza.
{gallery}stories/vezetett_utak/montenegro_2019_1/6nap/{/gallery}
2019. augusztus 27. kedd
Reggel korán jött értünk a busz, és nekiindultunk a 25 hajtűkanyarból álló szerpentinnek, hogy Kotorból feljussunk Petar Njegusi mauzóleumához. Az út meglepően könnyen teljesíthető volt, így még a túrista áradat előtt felértünk, és vágtunk neki a 461 lépcsőnek, amely az épülethez és a kilátóponthoz vezet. Őszinte elismerés illet mindenkit, aki felkapaszkodott a tetőre. A gyönyörű körpanoráma megcsodálása után elindultunk az ebédünk helyszínére. Az oszmán Öreg Híd szomszédságában rendesen beebédeltünk, majd irány Cetinje, az egykori főváros. Itt már alaposan kiütötte a csoportot a meleg, a légkondicionált busz volt a menekvés, illetve a tudat, hogy a kempingbe érve azonnal a tenger felé vegyük az irányt, és a vízben hűtsük le magunkat. Említést érdemel még, hogy az esti megbeszélésen Gábor vezetésével tisztáztuk a kóbor kutya fogalmát :)
2019. augusztus 28. szerda
A mai, utolsó napunkon az egész utunk egyik legszebb programját bonyolítottuk le. A kemping strandjánál kishajóra szálltunk, ami elvitt az öböl két szigetének egyikére. Egy fél óra alatt itt mindennel megismerkedtünk, aztán továbbszeltük a hullámokat Kotor felé. Ebben a hangulatos ősi dalmát városban két és fél órát töltöttünk el, végigsétáltunk a sikátorokon, élveztük a terek zsongását, a soknyelvű túristák nyüzsgését. Visszafelé egy tengeri fürdőzéssel hűtöttük le magunkat, jól esett a nagy melegben fejest ugrani a hajóról. Az utolsó megállónk Perast kisváros, ahol nem volt annyi túrista, de gyönyörű házak, templomok igen. Az egyik tornyába fel lehetett kapaszkodni, gyönyörű kilátást kaptunk a sok lépcső megmászásáért. A kempingbe hazaérve majdnem az egész csoport újra a hűs habok közé vetette magát. És sajnos elérkezett a búcsúvacsora is, amit a kemping végében levő étteremben fogyasztottunk el. Illett az egész út hangulatához a finom étel, mindenkinek ízlettek a szépen feltálalt fogások. Még utoljára körbeülve megbeszéltük a mai nap és az egész utunk történéseit, majd búcsúzkodás, aztán ma este, vagy holnap reggel indulás haza.
