Az elektromos- és gázrendszer mellett a vízhálózat a harmadik olyan fontos elem, mely egy szabadidőjármű komfortját biztosítja. Ez utóbbi több szempontból eltér az előző kettőtől. Talán legfontosabb, hogy ennek a rendszernek nincsenek olyan biztonsági előírásai, hogy rendszeres felülvizsgálatát a jármű műszaki vizsgájának részévé kellett volna tenni. Ugyanakkor használata, karbantartása számos higiéniai problémát vet fel, melyek kezelése a használók elsődleges érdeke, és a kialakuló komfortérzetben meghatározó lehet. Ez a rendszer jelzi talán legjobban egy szabadidőjármű állapotát. Az is eltérés, hogy míg a másik két rendszer az időszakos felülvizsgálatokon kívül nem, vagy csak alig igényel kezelést-karbantartást, addig a vízrendszer a használat során folyamatos kezelésre és időszakonként karbantartásra szorul. Ez nemcsak munkát, hanem a szükséges segédanyagok miatt komoly költséget is jelent.
FRISS VÍZ HÁLÓZAT
A vízrendszer központi eleme a friss víz tartály. Ez egy, a jármű méretétől és konstruk-ciójától függően 80-150 literes műanyag tartály, mely gyakran a jármű kialakításához igazodó szabálytalan, bonyolult alakzat. Rendszerint a nappali egyik ülése vagy a vezetőülés alá helyezik el. Nagy súlya és a menet közben benne mozgó víz dinamikus hatása miatt rögzítése robosztus. Rendszerint egy vagy két kb. 15 cm átmérőjű zárható tisztítónyílást helyeznek el rajta.
A tartály feltöltése gravitációs úton történik a közelében - fölötte - a jármű oldalában vágott nyílásba épített zárható betöltőnyíláson és a hozzá csatlakozó 40 mm átmérőjű flexibilis műanyag csövön keresztül. Ez a csatlakozó külön csővezetéken biztosítja a tartály szellőzését és töltés alatt a levegő eltávozását. A feltöltés tömlővel vagy kannából történhet. Ez utóbbi esetben valamilyen tölcsérszerű alkalmatosság használata szükséges, mert a jármű függőleges falfelületében lévő töltőnyílásba csak így lehet beönteni a vizet. Külön gondot fordítsunk a beömlőnyílás tisztaságára és folyamatos zárva tartására, mert ez az a pont, ahol rendszerünkbe piszok vagy bármilyen oda nem való anyag kerülhet.
A tartályba leeresztő csonkot és szintmérő érzékelőket is szerelnek. Előbbin egy leeresztőcsap nyitásával a jármű alaplemezébe vágott nyíláson keresztül lehet eltávolítani a felesleges vizet (téli leürítés vagy tisztítás során). Utóbbi segítségével a jármű vezérlő paneljén kaphatunk jelzést a tartály töltöttségi szintjéről. Tapasztalat szerint a víztartály indikátor jelzését nem kis fenntartással kell kezelni. Ennek oka, hogy az érzékelő a tartályba nyúló különböző hosszúságú szondák közötti elektromos ellenállás mérésével működik. Ez az érték pedig jelentősen függ a víz keménységétől. Jártunk úgy, hogy Norvégiában - ahol köztudottan lágy a víz - a teli tartályból néhány pohárnyi kivétele után már csak 2/3-ot mutatott, míg pár hét múlva a téliesítés alkalmával a kemény horvát víz leürítése után - amíg nedves volt belülről a tartály - 1/3-ot jelzett az indikátor.
A tartályban lévő friss vizet szivattyú segítségével juttatjuk el a felhasználási helyekre (mosogató, mosdó, zuhany, esetleg WC). Két megoldást alkalmaznak: vagy búvárszivattyút alkalmaznak (ilyenkor a csapokba beépített kapcsolók indítják a szivattyút), vagy nyomás alatti rendszert alakítanak ki (ilyenkor a tartályon kívüli szivattyút a csőrendszerben uralkodó nyomás esése indítja).
Előbbi megoldást inkább lakókocsikban és régebbi lakóautókban használják. Az általában alkalmazott szivattyúk 10-15 liter/perc teljesítményűek, 0.5-1 bar nyomást biztosítanak és 1-3 Ampert fogyasztanak 12 Voltról. Áruk 10-30 € között mozog. Vannak kicsit drágább, de nagyobb nyomást szolgáltató és magasabb áramfelvételű példányok is. Búvárszivattyús rendszer esetén speciális, elektromos kapcsolót is tartalmazó csapokat építenek be a fogyasztási helyeken. Amennyiben a szivattyú áramfelvétele magas, ismétlőrelé alkalmazására is szükség lehet.
A nyomás alatti hálózatokban lévő szivattyúk 1.5-2.5 bar-os nyomást szolgáltatnak, mely még mindig alatta van a városi hálózatokban alkalmazott 5-10 bar-nak, de már elegendő egy kellemes zuhanyozáshoz. Ne feledjük, hogy a vízrendszer legdrágább eleme, a bojler vagy kombikazán csak ilyen nyomástartományt visel el. Ebben az esetben akár a szokásos csaptelepeket is lehet használni. Az ilyen szivattyúk ára 50-100 € körül mozog, de vannak ennél jelentősen drágább darabok is.
Az elosztóhálózatban 8-10-13 mm belső átmérőjű, melegvíz tűrő, "élelmiszer" minőségű flexibilis műanyag csöveket építenek be műanyag szerelvényekkel. A fogyasztási helyeken műanyag vagy fém csaptelepeket alkalmaznak. Hideg-meleg vizes rendszerekben keverőcsapok (akár kerámia betétes ún. "emelőcsap") kerülnek felszerelésre. A hely- és költségtakarékosság érdekében gyakran a mosdó csaptelepe kombinálva van a zuhany fejjel. A különböző kivitelű csaptelepek széles választékát ajánlják a gyártók. A vízhálózatba szükség esetén - elsősorban a szivattyúk védelmére - különböző szűrőket építhetünk be. Ezek általában nem szerepelnek a járművek alap felszereltségében, 5-20 € közötti áron szerezhetőek be.
A szokásos szerelvényeken túl extra felszerelésként gyakran alkalmaznak külső vízcsatlakozót elsősorban zuhany üzemeltetésére. Kapható külső gázcsatlakozóval kombinált szerelvény is.
Az utóbbi években mind több kempingben találkozhatunk a parcellákon külön vízhálózati csatlakozással. Amennyiben ezt a szolgáltatást használni akarjuk, két megoldás lehetséges. Egyiknél a városi víz egy, az épületekben használatos WC tartályokban alkalmazotthoz hasonló úszószelepen keresztül a mindenkori fogyás mértékében tölti fel automatikusan a tartályt, majd a jármű saját rendszere a szokásos módon használja azt. A másik megoldás búvárszivattyúval szerelt szabadidő járművekben nem alkalmazható. Ebben az esetben a városi vízhálózatot egy nyomáscsökkentőn keresztül (mely kb. 1.5 bar-ra csökkenti a nyomást) közvetlenül csatlakoztatjuk a jármű vízhálózatára. Ilyenkor a friss víz tartály és a szivattyú nincs használva. A városi hálózatot egy a szabadidő jármű oldalán külön erre a célra kialakított csatlakozó szerelvényre - mely a nyomáscsökkentőt és a visszacsapó szelepet is tartalmazhatja - csatlakoztathatjuk. A kertekben elterjedten használt Gardena gyorscsatlakozó kerül általában alkalmazásra. Egy ilyen szerelvény mintegy 50 €-ba kerül.
Gyakorlati tanács, hogy mindig csak annyi vizet töltsünk a tartályba, mely kellő biztonsági tartalékkal a következő töltési lehetőségig elég. Teljesen felesleges több száz, vagy ezer kilométeren át indokolatlanul akár 80-100 kg-mal terhelni a kocsit.
A vízhálózat üzemeltetésével kapcsolatban egyik legnagyobb gond, hogy különböző helyeken töltjük fel a tartályt és sokszor nem kontrollálható minőségű vízzel. Ezért üledék képződik a tartály alján, mely menet közben visszakeveredik a vízbe. Ugyanakkor esetenként több hétig is a tartályban állhat a víz, ami nemcsak minőségének romlásához, de algásodáshoz is vezethet. Ezért feltétlenül indokolt a tartályt legalább félévenként leereszteni, a vízszűrőt kitisztítani, az egész rendszert átmosatni és az üledéket eltávolítani. Ezt a munkát hatékonnyá teheti speciális vegyszerek használata. Többféle anyag kapható, közülük talán a Certinox család a legismertebb. Két eleme, a tartály tisztító (Tankrein) és a frissen tartó (Tankfrisch) vegyszer szolgál friss víz tartályokhoz. Használatuk két lépésben történik, először a tisztító, majd a frissen tartó kerül alkalmazásra. A tartály méretétől függő mennyiségű vegyszert bekeverünk egy kanna vízbe, majd bemosatjuk a tartályba, miközben azt teljesen feltöltjük. Egy napi állás után a szivattyú segítségével a friss víz tartály teljes tartalmát a csöveken és csapokon keresztül, - hogy azokat is átmossuk - áteresztjük a szennyvíz tartályba, hogy újabb egynapi állás során a vegyszer ott is kifejtse hatását. Ezt követően kiereszthetjük a csatornába, mert környezetre nem káros anyag.
Külön kérdés, hogy a vízrendszerünkből nyerhető vízből ihatunk-e? Bár a rendszer elemei megfelelnek az élelmiszerbiztonsági előírásoknak, és Észak-, Közép- és Nyugat-Európában a vezetékes víz kórokozót nem és csak kevés baktériumot tartalmaz, a rendszerből nyerhető víz fogyasztása nem ajánlott. Ennek több oka van. Egyrészt a vezetékes hálózatból érkező víz esetenként - bár egészségügyi szempontból kifogástalan - a sok kezelés miatt még tea főzésre sem alkalmas. A tartályban lévő víz többféle forrásból származik, egy része akár több hónapja is a tartályban van, az üledék képződés és az algásodás bármikor felléphet anélkül, hogy azt észrevennénk. A leggondosabb karbantartás mellett is a többéves, szakaszos használat során a rendszer elszennyeződhet. A helyzet javítására a rendszeres vegyszeres átmosatása mellett mi is alkalmazhatunk adalék anyagokat. Ilyenek a Certisil család tagjai, az Agento, mely jó minőségű víz betöltése esetén a frissen tartás érdekében alkalmazható, és a fertőtlenítést is végző Combina, melyet kutakból, forrásokból, Kelet- és Dél-Európában, vagy trópusi országokban vételezett vízhez ajánlott adagolni. A közvetlen fogyasztásra szánt víz tárolására egy-két kanna használata megéri, hogy mindig friss, biztonságos és kevésbé kezelt vizet fogyaszthassunk.
A vízrendszer félévenkénti átmosatásához és a folyamatos adalékoláshoz szükséges vegyszerek évente 20-40 €-ba is kerülhetnek.
A friss víz rendszer - akár használjuk a lakóautót, akár nem - télen különös figyelemet igényel. Ilyenkor a lefagyás okozhat problémát, mely károsíthatja a rendszer elemeit, elsősorban a szivattyút. Amennyiben leállítjuk a járművet, és olyan helyen telel, ahol fagyveszélynek van kitéve, célszerű az esedékes vegyszeres átmosatást a leállítás előtt elvégezni. A második vegyszeres víz (Tankfrisch) leeresztése után először a kombikazán vagy bojler leeresztő szelepét megnyitva távolítsuk el a vizet a készülékből, majd megnyitott csapok mellett a szivattyút elindítva nyomassuk ki a csövekben lévő víz nagy részét. Ezután sűrített levegővel, vagy ennek hiányában nagyobb teljesítményű (pl. gumicsónakok felfújásához használatos) pumpával a fogyasztási helyeken lévő csapoktól visszafelé nyomassuk ki a még maradék vizet a csövekből. Végül kerülhet sor a tartály alján maradt víz és üledék tiszta szivaccsal történő eltávolítására.
Ha a jármű télen is esetenként használatban van, gondoskodni kell arról, hogy a szünetekben a friss víz tartály, a csövek és szerelvények ne kerüljenek 0 °C alá. Ehhez temperálni kell a járművet. Ha ez nem oldható meg, van még egy lehetőség. Leeresztjük a vizet a tartályból és a bojlerből, majd a tartályba öntünk a Certinox egészségre nem káros fagyálló folyadékjából (Frostschutz), és a szivattyúval felszivatjuk a csövekbe. A glycol alapú, erősen kékre színezett folyadékot azután a következő használat előtt ki kell mosatni a csövekből. Környezetre nem káros anyag, így hígítva a csatornába kiereszthető.
SZENNYVÍZ RENDSZER
A fogyasztási helyeken keletkező szennyvizet (mosogató, mosdó, zuhany) műanyag szifonokon keresztül - melyek ellátják a bűzelzáró funkciót is - 25-30 mm átmérőjű flexibilis műanyag csövekkel vezetjük a szennyvíz tartályba. A flexibilis csövek kötésére, elágaztatására műanyag idomok szolgálnak. A szennyvíz tartály általában a friss víz tartályéhoz közeli méretű műanyag tartály, melyet a kocsi alvázának tartói közé helyeznek el. A jármű alaprajzi elrendezésétől függően esetleg külön szennyvíz tartály szolgálja ki a mosdót és zuhanyt, illetve a mosogatót. Ezek a tartályok súlyuk és tartalmuk menetközbeni dinamikus hatása miatt erős kötésekkel vannak a jármű alvázához rögzítve. Felső részükbe érzékelőket építenek, hogy megtelés előtt a vezérlőpanelen jelzést adjanak. A tartályok alján kb. 15 cm átmérőjű csavarosan nyitható tisztító nyílások vannak.
A szennyvíz tartály leeresztése az alsó részre szerelt műanyag golyós szelepen keresztül történhet. Amennyiben kialakított leeresztőhelyen ürítünk, a megfelelő helyre parkoljuk a járművet, és a szenyvizet a szelep megnyitásával engedjük le. Ha a pontos pozicionálásra nincs lehetőség, a leeresztőszelepre csatlakozó hollandi anyás csőcsonkra illesztett flexibilis műanyag csövet használhatunk. Ez a megoldás akkor is, ha a kempingben a parcella rendelkezik csatorna csatlakozással. Ebben az esetben a legfőbb gond az lehet, hogy van-e elegendő flexibilis csövünk, hogy elérjen a leeresztő nyílásig. Hosszabb táborozás során felmerülhet annak igénye, hogy közben szennyvizet ürítsünk. Ilyenkor vagy el kell menni a kocsival a leürítő helyre, vagy szennyvíz szállításra alkalmas, általában 20-25 literes "szennyvíz taxit" kell használjunk.
A szennyvíz rendszer legfőbb problémája, hogy benne kellemetlen, ún. csatornaszag keletkezhet. Ennek elkerülésére egyrészt sűrűn ürítsük a tartályt (ezt indokolja az a szempont is, hogy értelmetlen fölösleges és haszontalan terhet cipelni), másrészt kemikáliákat használhatunk. A WC-k területén egyeduralkodó Thetford cég kínálatában van egy Tank Freshener nevű anyag, de a Certsan Flush is erre a célra szolgál. Ezeket a lefolyóba öntve az egész szennyvíz traktust (szifon, csövek, tartály) kezeli.
A szennyvíz rendszer tisztítása célszerűen a friss víz rendszerrel együtt történik. Az ott leírt módon juttathatjuk el a tisztító vegyszereket a szennyvíz rendszerbe és tartályba. Kapható egy további, kimondottan a szennyvíz tartályok tisztítására készült vegyszer, a Certinox SchleimEX, melynek feladata a tartály faláról az ott lerakódott nyálka eltávolítását megkönnyíteni. A használat gyakoriságától függően javasolt a szifonok kimosása. Ezt legalkalmasabb az esetleges téliesítés során elvégezni. A tisztításhoz célszerű kiszerelni a szifonokat a helyükről. Legkomolyabb feladat a zuhanytálca alatt elhelyezett szifon kiszerelése, mert ehhez csak a kocsi alá fekve férhetünk hozzá, az ott található takarólemez lebontásával. A művelethez két személyre van szükség.
A lakóautó karbantartása során az egyik legkellemetlenebb feladat a szennyvíztartály kitörlése. Ez csak a kocsi alá fekve végezhető el. Könnyíti a helyzetet, ha a műveletet aknára állva végezhetjük. Az első lépés a tisztító nyílás fedelének lecsavarása. A leeresző csap elhelyezése és a tisztítónyílás záródugójának kialakítása miatt a szennyvíz tartályokban kb 1-1.5 cm-nyi, mintegy 8-10 liter víz marad a csapon keresztül történő leeresztés után. Ennek nagyobbik részét a közlekedő edények elve alapján szívhatjuk le egy 60-80 cm hosszú műanyag cső és a csövek kifújatásánál alkalmazott, de szívásra állított pumpa segítségével. Az utolsó egy-két litert csak a tisztítónyíláson benyúlva, szivaccsal hozhatjuk ki, egyben a tartályt is kitörölve. Itt számítani kell a tartály belsejében lerakódott üledékre (fogkrém, stb.). Javasolható, hogy a tartály oldalfalairól és tetejéről is távolítsuk el a rárakódott szennyezést. A kocsi használata során mindenesetre számolni kell azzal, hogy tisztításkor csak olyan dolgokkal fogunk találkozni, melyeket beeresztettünk a tartályba. A fürdőszobai szennyvíz sem mondható mindig gusztusos dolognak, de a fogkrém, szappan, tusfürdő, sampon maradékai összehasonlíthatatlanul elviselhetőbbek, mint a konyhából eredő zsíros, olajos ételmaradékok. Ezért javasolható, hogy a konyhai maradékból lehetőleg minél kevesebb kerüljön a lefolyóba.
Téli üzemeltetés során a szennyvíztartály különös figyelmet igényel. Ez a jármű hőszigetelt terén kívül helyezkedik el, így a fagyveszély fokozottan érinti. Bár a szennyvíz fagyáspontja a benne oldott anyagok miatt alacsonyabb, mint a tiszta vízé, soha sem tudhatjuk, hogy ténylegesen mennyi. A télen is használt lakóautókban járulékos hőszigetelő poliuretán vagy más habanyagból készült elemeket szokás a szennyvíz tartályokra felszerelni. Lehetőség van külön elektromos fűtőszál beépítésére a tartály tartalmának fagypont felett tartására. Ez működhet 12 Voltról vagy 230 Voltról. Vannak olyan szigetelő réteget biztosító, a tartályra kívülről felragasztható anyagok, melyekbe fűtőszálat is beépítettek. Egyre több olyan gyártó van, aki a lakótér fűtésének egy körét vezeti el a szennyvíztartályhoz, így oldva meg a fagymentesítést.
A WC-K ISMERTETÉSE
A szabadidő járművekbe szinte kizárólag az amerikai Thetford kazettás WC-it építik be. Korábban a C2, C3 vagy C4 tipusok valamelyike került alkalmazásra, az utóbbi jó tíz évben legtöbb esetben a C200-as készülékkel találkozhattunk. Ez utóbbinál a csésze 180 fokban elforgatható, így nincs szükség külön jobbos és balos kivitelre és az amúgy is kisméretű fürdőszobákban jobban lehet a hellyel gazdálkodni. Ennek új verziója a C250-es - valószínűleg az elkövetkezendő években ez a szerkezet veszi át a vezető szerepet. A közelmúltban jelent meg a legújabb, C400-as család. Másik gyártóként a hűtőgépeiről ismert Dometic jöhet számításba. A kazettás WC a szabadidő járművek elég drága berendezése, típustól és kiviteltől függően áruk 450-550 € lehet. A készülék speciális műanyagból készül, az újabb típusoknál megjelenik a könnyebben tisztán tartható és tartósabb porcelán csésze.
Egyes egyedi gyártású nagy lakóautóknál illetve autóbuszoknál olyan kivitelű WC-t építenek be, melynél a jármű alaplemeze felett csak a csésze kap helyet, míg az ürülék az alváz tartói között elhelyezett fekália tartályba kerül. Ezeknek van egyszerű gravitációs változata és a leeresztést vákuummal segítő kivitele is, mely megoldásnál a fekáliatartály és a csésze akár több méterre is lehet egymástól. Ezen járművek esetén az ürítés, illetve a tartály tisztítása külön problémákat vet fel.
Régi szabadidő járművekbe - elsősorban lakókocsikba - még nem került be ez a jármű komfortját jelentősen javító berendezés. Ilyenkor, ha a méretek és a jármű kialakítása lehetővé teszik, utólag is beépíthető. Amennyiben nem, az azonos elven működő, hordozható kazettás WC-k széles választéka áll rendelkezésre 100 és 200 € közötti áron.
A kazettás WC-kben az ürülék egy kézi működtetésű tolózárral nyitható kb. 10 centiméter átmérőjű, a kazetta tetején lévő nyíláson kerül be a készülék alsó részén, a csésze alatt elhelyezett kazettába. Az öblítést a csésze felső pereme alatt lévő fúvókából érintőlegesen kiáramló víz végzi el körkörösen végig futva a csésze oldalfalán. A kazettába a bomlási folyamatok elősegítésére, fertőtlenítésre, és a bűzös gázok keletkezésének elkerülésére speciális kemikáliát kell adagolni. A kazettát a jármű oldalfalán lévő szerviz ajtót kinyitva emelhetjük ki, és tartalmát a kempingek, leürítőhelyek külön erre a célra kijelölt helyein egy, a kazettán lévő kb. 6 cm átmérőjű, lecsavarható zárófedéllel ellátott elfordítható csőcsonkon keresztül lehet kiönteni. Az újabb tipusú kazettákon az ürítést jelentősen megkönnyíti és higiénikusabbá teszi, ha az átellenes oldalon lévő sárga gombot megnyomva friss levegőt engedünk a távozó anyag helyébe.
Ezek a WC-k többféle kivitelben vannak forgalomban. Van saját öblítővíz tartállyal rendekező és külső, azaz a szabadidőjármű saját vízrendszeréből származó öblítővízzel működő változat. Előbbi esetben előny, hogy az öblítés szagtalanítását segítő kemikáliát a tartályba lehet adagolni. Ezeknek a készülékeknek lehet kézi pumpával vagy elektromos szivattyúval szerelt változata. Hátrányuk, hogy az öblítő tartály töltéséről külön kell gondoskodni, és ennek a tartálynak a leürítése is nehézkes. A saját öblítővíz tartállyal nem rendelkező berendezéseknél a szabadidő jármű hidegvíz rendszeréről egy elektromágneses szelep megnyitásával nyerjük az öblitővizet.
A kazettás WC-k mindenkor fel vannak szerelve egy, a kazetta telítettségét jelző szerkezettel. Újabb készülékeknél ezt úgy oldják meg, hogy a kazetta belsejében egy úszón elhelyezett mágnes a kazetta falán keresztül működtet egy ún. Reed relét. Ez egy olyan vákuumban elhelyezett érintkező, mely mágneses térben bekapcsol. Ha a tartályban a szint elér egy megadott értéket, az úszón lévő mágnes olyan közel kerül a kazettán kívül elhelyezett Reed reléhez, hogy az bekapcsol, és egy figyelmeztető fény kigyullad. Egyes igényesebb készülékeknél ez a fényjelzés három különböző telítettségi szintet képes jelezni. A régebbi megoldásnál ugyanilyen elven történik a jelzés, csak ott egy mechanikus jelzőt működtet a mágnes.
A Thetford kazettákhoz kapható egy SOG nevű kiegészítő szerelvény, mely egy kisméretű, de nagy teljesítményű ventillátor segítségével többlet levegőt, azaz oxigént juttat a kazettába, és ez felgyorsítja a bomlási folyamatot, alkalmazásával a szellőztetés révén a kellemetlen szagokat is el lehet kerülni. Így nincs szükség kemikáliák alkalmazására. A 130 €-ba kerülő szerkezet utólag is bepíthető.
A kazetták típustól függően 17-21 liter térfogatúak. Egy teli kazetta esetleg több száz méteren történő szállítása az ürítőhelyig elég embert próbáló feladat lehet. Sokan kis kocsikat vagy bőrönd szállítást megkönnyítő szerkezeteket használnak, esetleg kerékpárral vagy akár autóval viszik a kazettát az ürítőhelyhez. A legújabb berendezések kazettáit eleve felszerelik kerekekkel és kihúzható teleszkópos fogantyúval.
A kazettás WC-k üzemeltetéséhez alapvetően háromféle vegyszert használunk. A legfontosabb a kazettában segíti a bomlási folyamatokat és fertőtlenít is. A másik az egész készülék, de elsősorban a csésze szagtalanítását végzi, míg a harmadik a kazetta időszakonként, de legalább félévenként esedékes tisztítását és a lerakódott vízkő eltávolítását szolgálja. Ezeket a vegyszereket több gyártó ajánlja. Legismertebbek a Thetford saját termékei (ezek nagyobb szupermarketekben is gyakran előfordulnak), de Fiamma, Certisan, Dometic CARE és más márkaneveken is kaphatóak termékek. Mindig ügyeljünk rá, hogy olyan vegyszert használjunk, mely a normál csatornába kiüríthető. A kazettás WC-khez speciális, könnyen lebomló papírt kell használni annak érdekében, hogy a papír a kazetta tartalmával együtt könnyen kiönthető legyen ürítéskor.
A lebontást segítő vegyszert - célszerűen kevés vízzel keverve - használat előtt kell a kazettába önteni, és jól megrázva a tartályt biztosítani azt, hogy annak valamennyi belső alkatrészét a fertőtlenítés érdekében elérje. Mindig a használati utasításban jelzett mennyiséget öntsük be, hogy a kívánt célt elérjük. A szagtalanító folyadékot saját öblítővíz tartállyal rendelkező berendezéseknél az öblítővíz tartályba, egyébként kényszerűségből a kazettába öntjük. Ürítés után mindig mossuk át többször is a kazettát. Néhány liter vizet töltve bele, majd lezárva jól rázzuk meg, hogy minden belső alkatrészt letisztítson a víz. Ne csodálkozzunk, régebben használatban lévő kazettákból az öblítővíz néha tekintélyes mennyiségű vízkő darabokat hoz ki. A vizkövesedés természetes velejárója a kazettás WC-k használatának, de nem befolyásolja azok működését. Amikor a kazetta ürítés céljából helyéről ki van emelve, javasolt, hogy valamilyen általános háztartási fertőtlenítő vegyszerrel átitatott törlőkendővel a csészét valamint a csésze és a kazetta közötti érinkezésnél a peremet töröljük át.
Az időszakos tisztításhoz és vízkőmentesítéshez a kazettát töltsük majdnem tele, ha lehet, meleg, de nem forró vízzel, adjuk hozzá a vegyszert, és hagyjuk több órán át a kazettában. Jó, ha ilyenkor a járművel közlekedünk, mert a mozgó folyadék jobban tisztítja a kazetta belsejét.
Ha akár csak pár napig nem használjuk járművünket, mindenképpen ürítsük ki a kazettát. Különösen érvényes ez téli leállásokkor, mert akkor a higiéniai szempontokon túl még a fagyveszély is indokolja ezt. Ilyenkor célszerű a többször jól átmosott kazettát nyitva hagyni, hogy jól átszellőzzön. Ha WC-nknek saját öblítővíz tartálya van, téliesítéskor ne feledkezzünk el ennek leürítéséről sem. Ha nem tudunk minden vizet eltávolítani, a maradékhoz adagoljunk fagyásgátló vegyszert. Ügyeljünk rá, hogy a vegyszer eljusson a szivattyúba, mert ez a legérzékenyebb eleme a rendszernek.
LAKÓKOCSIK VÍZRENDSZERE
A lakókocsik vízrendszere néhány helyen kissé eltér a lakóautókétól.
A friss víz rendszerbe általában kisebb tartály (40-60 literes) kerül beépítésre, de gyakran csak egy 15-20 literes kanna áll rendelkezésre. A feltöltés rendszerint nem külső beöntő nyíláson keresztül van megoldva, hanem belülről, vagy egy szervízajtón keresztül, locsolókannával, esetleg tömlővel kell feltölteni a tartályt. A lakókocsikban általános a kisebb teljesítményű búvárszivattyúkkal és ezek indításához mikrókapcsolókkal felszerelt csapokkal kiépített rendszer. Egyes nagyon régi járművekben még lábpumpás megoldással is találkozhatunk. Mivel a lakókocsikban ritkán van elektromos ellenőrző panel, a tartály szintjének ellenőrzési lehetősége sem szokásos.
A lakókocsik nincsenek szennyvíztartállyal felszerelve. A keletkező konyhai és fürdőszobai szennyvíz egy kiömlő csövön keresztül közvetlenül távozik a járműből. Ezért a szennyvíz felfogásáról gondoskodni kell. Legegyszerűbb megoldásként vödröt, vagy kannát szokás a kiömlőcső alá helyezni, de erre alkalmasak a "szennyvíz taxik" is, melyekbe zárt rendszerben lehet a szennyvizet bevezetni. Ez utóbbinak egyszerűbb megoldása egy erős, lágy műanyagból készült zárt zacskó, melyet azután fogantyújánál fogva lehet elvinni az ürítőhelyre. Amennyiben a kempingben a parcella rendelkezik csatorna nyílással, egy kellően hosszú, megfelelő átmérőjű és rugalmas cső segítségével a szennyvizet közvetlenül le lehet oda vezetni.
Számunkra furcsa, de praktikus az az Aquaroll-nak nevezett megoldás, melyet angol építésű lakókocsikban használnak elterjedten. Egy 29-40 literes, a lakókocsin kívül elhelyezett henger alakú tartály szolgál mind a friss víz, mind a szennyvíz tárolására. Ez egyedi kialakítású gyors csatlakozókkal szerelt csövekkel - melyek része a búvárszivattyú és az azt tápláló elektromos kábel is - csatlakozik a lakókocsi vízrendszeréhez. A tartály belsejében rugalmas membrán választja el a két teret. Ahogy fogy a friss víz, úgy foglalja el helyét a szennyvíz. A tartályt egy nagyon egyszerű húzó szerkezet - mely egyben tengelyként is szolgál - segítségével, a salakpályák egyengetésére szolgáló kézi hengerhez hasonló módon lehet elvinni a töltő-ürítő helyhez.
