MIVEL MENJEK TOVÁBB?

Avagy mit tehet egy lakóautós, ha el akar menni kirándulni?
A lakóautós életforma talán legnagyobb dilemmája, hogy miképpen közlekedjünk, amikor egy kempingben vagy lakóautóparkolóban letáboroztunk, és szeretnénk kirándulni a környéken, meglátogatni a közeli települést, turisztikai nevezetességet, vagy egyszerűen csak bevásárolni mennénk. Számos lehetőség adódik, de előre kell bocsájtani, hogy minden szempontból tökéletes megoldás nincs. Lehetőségeink a technikai háttér, a hatótávolság, az egyéni adottságok és számos más szempont alapján széles skálán mozognak. A következőkben megpróbáljuk áttekinteni ezeket.

A legegyszerűbb megoldás a gyaloglás. Ahogy a klasszikusok mondják: a láb mindig kéznél van. Ehhez nem kell semmilyen segédeszköz, legfeljebb egy jó cipő. Legfőbb hátránya, hogy csak mintegy 10 kilométer tehető meg naponta, annak függvényében, hogy milyen az erőnléte és gyakorlata a társaságnak. Másik hátránya, hogy a terep és az időjárás nem mindig alkalmas. Ha nagy forgalmú országúton kell gyalogolni , méghozzá meleg, napsütéses nyári napon vagy esőben, mire odaérünk a meglátogatni tervezett célponthoz, már valószínűleg elegünk is lesz az egészből. És még vissza is kell jutni a lakóautóhoz…

A másik, még eszközt nem igénylő megoldás a tömegközlekedés. Ez sajnos nagyon esetlegesen áll rendelkezésre. Sok helyen nincs is ilyen lehetőség, máshol a menetrenddel nehéz összhangba hozni a programunkat. Gyakran a buszmegállóig vagy vasútállomásig egy egésznapos túrának megfelelő gyaloglásra van szükség. És akkor nem beszéltünk a költségekről. Ugyan a helyi buszjegyek Európában általában nem különösen térnek el a nálunk szokásostól (1-2 € személyenként és utanként), de ha hosszabban kell buszozni-vonatozni, tetemes kiadásra számíthatunk, különösen ha nagyobb a társaság. A nagyobb városok kempingjei gyakran cél-buszjáratokat (shuttle bus) indítanak a tömegközlekedési csomópontokhoz.

A legelterjedtebben alkalmazott megoldás a kerékpár. Ennek hatótávolsága - itt megint csak meghatározó az erőnlét és gyakorlat- mintegy 30 km. A naponta megtehető távolság attól is függ, hogy milyen terepen kerekezünk és milyen kerékpárt használunk. A kisebb kerekű, 18-20"-os kerékpárokkal nehezebb hosszabb utat megtenni, a szokásos 26-28"-os, "felnőtt" gépekkel akár a duplája is letekerhető némi gyakorlat birtokában. Előnye, hogy több holmit (frissítő, étel, ruházat), vihetünk magunkkal. Számolnunk kell a helyi adottságok és az időjárás korlátozó szerepével is. Nagyforgalmú, keskeny, rosszminőségű utakon inkább kínszenvedés a kerekezés, és a nagy meleg, az erős szél vagy az eső sem javít a közérzeten és a teljesítőképességen. Itt már jelentkezik az eszközigény, és ez magával hozza a többlet terhet a lakóautóban. Kerékpáronként átlagban 15-20 kg-mal számolhatunk, de ez valamivel kevesebb lehet, ha aluminium vázas vagy kisebb méretű gépeket használunk. Számításba kell venni a terhelésnél a kerékpártartó- és rögzítőszerkezetek súlyát is.

Jelentős népszerűségre tettek szert az elektromos kerékpárok is lakóautós körökben. Ezeknek a használata megkönnyíti a távolságok és a terep egyenetlenségek leküzdését. Cserébe a magasabb árral és tömeggel kell számolnunk és gondoskodnunk kell az akkumulátorok feltöltéséről és a magára hagyott bringák fokozottabb védelméről is.

A kerékpárokat vagy a lakóautó hátára szerelt kerékpártartókon (ezzel a lakóautók többsége fel van szerelve), vagy a garázsokban szokás szállítani. Ez utóbbi esetben is gondoskodni kell a gépek rögzítéséről. Az összecsukható (camping) kerékpárok fektetve is pakolhatók, de ilyenkor biztosítani kell, hogy egy másik kerékpár vagy egyéb csomag ne okozhasson sérülést. A nagy gépeket állítva, a személyautók tetején használatos tartókhoz hasonló szerkezeteken szokás szállítani.

A külső kerékpártartók általában aluminiumból készülnek, és 2-3-4 gép fogadására alkalmasak. Áruk kb. 180 €-nál kezdődik, súlyuk 6-10, teherbírásuk 35-60 kg. Ezek használatánál figyelni kell arra, hogy a kerékpárok ne okozzanak sérülést egymásnak vagy a lakóautónak. Ma már kaphatóak olyan kerékpártartók is, melyekre felszereléskor nem kell felemelni akár 1-1.5 m magasra a gépeket, hanem a tartó egy emelőszerkezettel 70 cm-t leereszthető, majd a kerékpárok felszerelése után felemelhető a helyére. Ez a szerkezet további pár kiló többlet-terhelést jelent a lakóautónak, ára kb. 600 €. A lakóbuszok számára az alapjármű gyártmányától és típusától függően speciális kialakítású tartók kaphatók. Célszerű lopás ellen a tartón a gépeket megfelelően lezárni. Erre alkalmas lehet a drótkötélből kialakított kerékpárzárral történő rögzítés.

Kerékpártartók alkalmazásakor ne feledjük el, hogy ezek a megengedett mértéknél jobban túlnyúlnak a lakóautó végén, melyet a hátsó lámpák és a rendszám síkja határoz meg. Ezért vörös prizmákkal felszerelt négyszögletes ferdén vörös és fehér csíkos táblát célszerű felkötni a leghátsó pontot jelentő síkban. Ilyen tábla használata néhány országban, így elsősorban Olaszországban előírás.

Szóba kerülhet az elektromos rollerek használata is. Némi gakorlás után ezek az ügyes kis szerkezetek kiválóan használhatók a városi közlekedésben. Hatótávolságuk a rendelkezésre álló akku kapacitástól függ: 20-60 km. A tömegük ennek megfelelően 15-25 kg között változik. Összecsukható kivitel esetén a lakóautóban történő tárolás sem okoz gondot.

A nagyobb városokban sok helyen elérhető a közösségi roller és kerékpár. A Magyarországon is közismert Lime testvér cégei a mobil applikációkból működtethető eszközökkel sok helyen várják a turistákat is.

Még nagyobb, mintegy 100 km-es túrák megtételére alkalmas a motorkerékpár. Ennek is - a később taglalandó technikai kérdések mellett - vannak előnyei és hátrányai. Vitathatatlan előnye, hogy sokkal mozgékonyabb, mint a lakóautó, üzemeltetése sokkal olcsóbb, bárhol le lehet parkolni, a vele bejárható terület általában elegendő. Hátránya, hogy csak maximum két személy számára ad megoldást, ez is érzékeny a környezeti-, forgalmi- és útviszonyokra. Hűvös időben nagyon lehet fázni a motoron, melegben a bukósisak zavaró tud lenni, és az sem kellemes, hogy biztonsági okokból célszerű jól felöltözni. A por belemegy az ember szemébe-szájába, esőben pedig nemcsak megázni lehet nagyon, de a látás is problémás.

A motor kiválasztásánál számos szempontot kell figyelembe venni. Legelső természetesen, hogy milyen célra kívánjuk használni. Ha csak az a feladat, hogy a lakóautótól pár tucat kilométerre el tudjunk távolodni, egy kisebb (teljesítményű, súlyú, sebességű), egyszerűbb szerkezet is megfelel, míg ha valaki megszállott motoros, valószínűleg a nagyobb gépek közül fog választani. Ha gyakran tervezzük két személlyel, esetleg hegyes területen használni, akkor megfelelő teljesítményű gépet kell választanunk. Ha valaki csak szükségből motorozik, az egyszerűbb kezelhetőségű robogók ajánlhatók, gyakorlott motorosok valószínűleg a hagyományos motorkerékpárokat részesítik előnyben.

Az is kérdés, hogy hol akarjuk használni. Itthon, bármilyen szerkezet, az 50 ccm-es kismotoroktól a legnagyobb motorokig, szóba jöhet. Mint köztudott, a 125 ccm-nél kisebb járművek segédmotoros kerékpárnak minősülnek, itthon nincs rendszámuk és forgalmi engedélyük. Vezetésükhöz egyszerűbb jogosítvány elegendő. Ezekre külföldön különleges rendszámot adnak, és van forgalmi engedélyük. Itthon ez a kérdés, bár évek óta napirenden van, még nincs megoldva. Külföldön viszont csak rendszámmal ellátott járművel közlekedhetünk.

Külön kérdés a kisebb motorok teherbírása. Ezek nagyobb része távolkeleti gyártmány, és hiába engedélyezik két személy szállítását, a teherbírás csak kb. 140 kg, és korlátozott teljesítményük miatt (egy 125 ccm-es robogó tipikusan 7 LE-s), különösen hegyes terepen nehezen küzdenek megy a nagyobb terheléssel.

A motorkerékpár kiválasztásánál komoly szempont kell legyen a lakóautó terhelhetősége. A kisebb 125 ccm-alatti motorok, robogók súlya általában 100 kg körül vagy az alatt van. A nagy gépek ennek akár dupláját is nyomhatják.

A motorkerékpár szállítására három megoldás van. Legelterjedtebb a motortartó, gyakori a garázsban történő szállítás, de különösen a nagyobb motorok vagy két motor esetén a külön utánfutó használata az általános és ajánlott.

A motortartókat a lakóautó alvázának vagy segédalvázának meghosszabbításával alakítják ki. A konzolokra egy aluminiumból készült, a kerekek szélességének megfelelő vályú-profilt,vagy platót, és a rögzítéshez függőleges, és ezeket felül összekötő vizszintes elemeket szerelnek. Teherbírásuk 100-120-150 kg. Még a legkönnyebb aluminium szerkezetek súlya is 25 kg körül van, az acélból készülteké akár ennek duplája is lehet. Áruk 1000 € körül indul, mely a kiviteltől és tartozékoktól függően mehet felfelé. A motort rámpán kell feltolni a tartóra. Külön figyelmet igényel a felrögzítés. Itt számolni kell a szállítás közben felmerülő dinamikus hatásokra. A motorkerékpár rugóinak belengését a karosszéria lefeszítésével előzhetjük meg. A motortartót további egy vagy két kerékpár szállítására alkalmas sínnel egészíthetik ki. Elkerülendő a lopást,  célszerű a felrögzített motort valamilyen módon hozzálakatolni a tartóhoz.

Léteznek olyan megoldások is, ahol a felszerelés a tartóra  a talajszinten történik, és egy emelőszerkezettel lehet a tartót a helyére mozgatni. Kölönleges megoldások állnak a kempingbuszok rendelkezésére, mert itt biztosítani kell a lakóautó hátsó ajtajainak nyithatóságát is.

Mivel a felszerelt motorkerékpár általában eltakarja a rendszámot, ezt a tartóra kell átszerelni. Hasonló okokból a hátsó lámpákat is meg kell ismételni a tartón. Ez utóbbi úgy történik, mint a vontatmányoknál. Ezek miatt a lakóautó "hivatalos" hátsó pontja a motortartó hátsó sikjába kerül, és elvileg nem szükséges a prizmákkal felszerelt piros-fehér ferde csíkos négyzet alakú tábla használata. Ennek ellenére biztonsági okokból és az esetleges viták elkerülése érdekében használata célszerű és javasolt.

A motortartó használata komoly terhelést jelent a lakóautónak. Nemcsak a motor és a tartó mintegy 150 kg-os súlya számít, hanem az is, hogy ez a terhelés nagyon hátul, másfél méterrel, vagy még többel is, a hátsó tengely mögött jelentkezik. Ezt a kocsi pakolásánál figyelembe kell venni, sőt meghatározó érv kell legyen egy légrugó beszerelésére vonatkozó döntésnél.

A motortartó felvet egy jogi természetű kérdést is. Nem világos, hogy az akár tipusvizsgálaton is átesett, tanúsított eszközök felszerelése nem minősül-e a lakóautóra vonatkozóan szerkezeti változtatásnak? Mert ha igen, akkor használatuk mindenféle vizsgálatokhoz és engedélyekhez kötött. Ez a kérdés fokozottan merül fel tanúsítatlan, vagy házi készítésű megoldások esetén. Elkerülendő az esetleges problémákat , célszerű a lakóautókat műszaki vizsgán motortartó nélkül bemutatni.

Technikailag egyszerűbb megoldás a garázsban történő szállítás. Itt is alkalmazni kell bizonyos szerkezeteket. Ilyen az a vezetősin, melybe "beáll" a motor és az a rámpa, melyen be lehet tolni a garázsba. Itt is biztosítani kell a motor biztonságos rögzítését. A súlyterhelés a tartó szerkezetének súlyával kevesebb, és kb. 80 cm-rel előrébb jelentkezik. Viszont már egy motor is szinte teljesen betölti a garázst, és ami holmi elfér még mellette, azt is ki kell pakolni, amikor a motort betesszük vagy kivesszük.

Az utánfutón történő szállításnak vannak vitathatatlan előnyei. A lakóautóra csak minimális többlet terhelés jut (a horogterhelés 25-75 kg-ja), az utánfutón lehet akár két motort - akár nagyokat is - szállítani, sőt más eszközök (pl. kempingbútor, vizisport eszközök) is helyet kaphatnak rajta. Ezzel szemben elveszítjük a lakóautó talán legnagyobb előnyét, hogy mozgékony. Az utánfutós szerelvényre már más sebességhatárok vonatkoznak, nehezebb vele a manőverezés, hossza elérheti a 11-12 métert, gond vele a tolatás, leparkolni szinte lehetetlen, a kempingek parcelláira, a lakóautóparkolókba problémás a be- és kiállás, és lehetne folytatni a sort. Az utánfutós szerelvény összsúlya meghaladja a 3.5 tonnát, és ez további problémákat vethet fel a vezetői engedély, az autópálya díjak, bizonyos behajtási tilalmak esetében. Az utánfutóra a motorokat általában menetirányban szerelik fel, és ugyanúgy rámpán lehet feltolni, és hasonló elvek szerint kell rögzíteni, mint a motortartókra. Ma már kaphatóak egy darab motor szállításra készített speciális utánfutók, melyeken a motort menetirányra merőlegesen kell felszerelni. Ezek nagyon rövidek, a szállitó felületük csak mintegy 50 cm széles, alig többek, mint egy motortartó.

A motorkerékpárhoz hasonló lehetőségeket kínál a quad. Szállítása a nagyobb méret és súly miatt csak utánfutón történhet, bár ma már van olyan lakóautó is, melynek garázsába befér. Külön problémája, hogy Európa számos országában közlekedése a közúti forgalomban nem, vagy csak korlátozottan megengedett.

A táborhely elhagyásának következő, és legkomfortosabb módja a gépkocsi. Ez a megoldás természetesen kevéssé korlátozott az időjárási-, út- és terepviszonyoktól és hatótávolsága is nagyobb, elvileg korlátlan, de ha nem akarunk egész nap kocsival száguldozni, kb. 300 km-rel számolhatunk. Itt alapvetően két lehetőség kínálkozik: magának a lakóautónak, vagy külön személykocsinak a használata.

Az első eset értelemszerűen nem igényel többlet eszközt. A "napi használatot" illetően a lakóautósok szokásai széles skálán mozognak. Vannak, akik mindenhová járművükkel mennek. Ők azok, akik általában minden este máshol (gyakran lakóautó parkolóban vagy közterületen) térnek nyugovóra, mindig menetkész állapotban tartják kocsijukat, és szinte folyamatosan úton vannak. Ők azok, akik válallják, hogy lakóautójukkal akár keskeny, rosszminőségű utakon közelítenek meg egy kirándulóhelyet, vagy nehezen találnak parkolási lehetőséget egy városközpont közelében.

A másik véglet, akik szinte csak a táborhelyek (általában kempingek) közötti közlekedésre használják lakóautójukat. Ők nem vállalják a kellemetlenséget, hogy minden alkalommal a lakóautót menetkész állapotba hozzák (holmik elpakolása, leállás a szintezőékekről, elektromos kábel bontása, napfénytető behúzása, stb.) és ismételten letáborozzanak. Nem kockáztatják, hogy egyes turisztikailag érdekes helyek megközelítése a nagy monstrumokkal nehéz lehet, és nem vállalják a parkolóhely keresés kockázatát.

A két szélsőség között természetesen számos közbenső fokozat van. Az tény, hogy egészen más módon kell szervezni az útvonalat, ha "menet közben" akarjuk meglátogatni az érdeklődésünkre számot tartó helyeket, mintha egy "bázisról" kiindulva tesszük azt.

Mindenesetre azzal számolni kell, hogy a személykocsik számára kialakított városi parkolókba - és ez sok szupermarketra és bevásárlóközpontra is igaz - vagy nem engedik be a lakóautókat (és ezt a 2 m-es magasságkorlátozás foganatosítására keresztben felszerelt vasrudakkal is biztosítják), vagy szinte lehetetlen megfelelő, általában 4 személykocsi számára kijelölt helyet találni. Ma még nagyon ritka az olyan parkoló, ahol a lakóautóknak külön helyet biztosítanak, és ezek általában jócskán kívül esnek a városközpontoktól. A fentiek miatt inkább csak a kisebb, és ezzel mozgékonyabb kempingbuszok tulajdonosai szeretnek élni a lehetőséggel.

Külön személygépkocsi használata rendkívül költséges, csak nagyon kevés kempingező engedheti meg magának. Erre a célra méreténél és súlyánál fogva legkedveltebb a Smart. Nagy hátránya, hogy csak két személyes. Ezért más kiskocsikat (Fiat Punto, Renault Clio és hasonlóak) is látni. Szállításuk mindig utánfutón történik. Bár prospektus szinten láttam olyan megoldást is, hogy egy Smart befogadására alkalmas garázst alakítottak ki a lakóautóban, de ez sem mérete, sem ára alapján nem az a lakóautó kategória, amiről most beszélünk. Az itt használt utánfutók azonosak vagy hasonlóak, mint az autómentésben használatos társaik, csak a kis kocsikra tekintettel valamivel rövidebbek lehetnek. A felszerelés sem kötelezően csörlővel történik, mivel a járóképes kocsik saját lábukon állhatnak fel az utánfutóra. Értelemszerűen a kocsi rögzítése is hasonló. Vannak extrém megoldások is. Ilyen az az utánfutóra szerelt csepp formájú minigarázs, melybe egy Smart beállhat, és vezetője a külön erre a célra kialakított oldalajtón távozhat.

A személyautók utánfutón történő vontatása a motoroknál leírt problémákon túl felvet egy további kérdést is. Ezen utánfutók összsúlya meghaladja a 750 kg-t, és ezért nem számítanak könnyű utánfutónak. Ennek megfelelően vontatásukhoz B+E vagy C(1)+E kategóriájú jogosítvány kell.

Különleges, máshol nem látott megoldást alkalmaznak Nagy-Britanniában. A személykocsit nem utánfutón, hanem saját kerekein vontatják. Ehhez egy Y alakú vontatórudat használnak (súlya talán 10-15 kg lehet), melynek villás szárait a kiskocsin kialakított vonószemekbe rögzítik, harmadik szárára pedig a vonófej kerül. Ez a vonószemeken túl más átalakításokat is igényel a kis kocsin, hiszen azt a vontatás idejére lámpák és fékek(?) tekintetében utánfutóvá kell átalakítani. Az is kérdéses, hogy a kis kocsi erőátviteli szerkezetei (differenciálmű, sebességváltó) hogyan viselik a hosszú "gurulásokat" és a kéttengelyes utánfutó hogyan viselkedik kanyarokban.

Akiknek nagyon szép színű és kellően vastag bankkártyája van, élhet a helyben bérelt autó lehetőségével is. A megoldás biztos, hogy nagyon kényelmes, de megszervezéséhez előre lefixált program kell, és ez a lakóautózás egyik leglényegesebb előnyét, a kötetlenséget és szabadságot korlátozza.

Újabban többször látni olyan nagyobb (4-5 fős) társaságokat, akik a lakóautó mellett egy személykocsit is hoznak magukkal. A táborhelyek között a társaság fele a lakóautóban, másik fele a személykocsiban közlekedik, a helyben szervezett kirándulásokra pedig mindenki befér a személykocsiba. Ez ugyan nem olcsó megoldás, de egy pár hetes nyaralásba akár bele is férhet a többletköltség. Ilyenkor is azért kicsit sérül a lakóautós túra hangulata.

Az alapprobléma megoldására tehát számos lehetőség van. Mindenkinek pénztárcája, fizikai állapota, habitusa, a társaság összetétele, lakóautója felszereltsége és technikai paraméterei és számos más szempont szerint kell kiválasztania a számára legkedvezőbb és még megfelelő megoldást. Az mindenesetre biztos, hogy komoly kompromisszumok árán fog kialakulni a döntés.